Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom,
egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret.
Úgy járjon ellenségem,
mint a bűnös ember,
és aki ellenem támad, mint az álnok.
Mert van-e reménye az elvetemültnek,
ha véget vet neki Isten,
és számon kéri tőle életét?
Meghallgatja-e Isten a kiáltását,
amikor végszükségbe kerül?
Lelheti-e örömét a Mindenhatóban?
Segítségül hívhatja-e
bármikor az Istent?
Hadd tanítsalak benneteket
Isten hatalmáról!
Nem tartom titokban
a Mindenható tervét.
Hiszen mindnyájan látjátok!
Miért beszéltek hát hiábavalóságot?
Ez jut a bűnös embernek Istentől,
ilyen örökséget kapnak
az erőszakoskodók a Mindenhatótól:
Ha sok gyermeke lesz is,
fegyver vár rájuk,
a kenyérnek is szűkében lesznek utódaik.
Maradékukat dögvész viszi sírba,
özvegyei nem siratják őt.
Ha annyi ezüstöt halmozna is fel,
mint a por,
és úgy rakná egymásra ruháit,
mint más a vályogtéglát:
összehordta, de az igazak
öltik majd magukra,
az ezüstön pedig
az ártatlanok osztoznak.
Háza, amelyet épített, mint a molyfészek,
vagy mint a lombsátor,
melyet a csősz készít.
Gazdagon fekszik le,
de többé ezt nem teszi:
mire fölnyitja szemét, már nem lesz semmije.
Rémület lepi meg, mint az árvíz,
éjjel ragadja el a forgószél.
Fölkapja a keleti szél, és ő elmegy,
elragadja őt lakóhelyéről.
Dobálja kíméletlenül,
futva menekül előle.
Összecsapják tenyerüket miatta,
és fölszisszennek lakóhelyén.