Jób 27:6-23

Jób 27:6-23 RÚF

Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret. Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok. Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét? Meghallgatja-e Isten a kiáltását, amikor végszükségbe kerül? Lelheti-e örömét a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az Istent? Hadd tanítsalak benneteket Isten hatalmáról! Nem tartom titokban a Mindenható tervét. Hiszen mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot? Ez jut a bűnös embernek Istentől, ilyen örökséget kapnak az erőszakoskodók a Mindenhatótól: Ha sok gyermeke lesz is, fegyver vár rájuk, a kenyérnek is szűkében lesznek utódaik. Maradékukat dögvész viszi sírba, özvegyei nem siratják őt. Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, és úgy rakná egymásra ruháit, mint más a vályogtéglát: összehordta, de az igazak öltik majd magukra, az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak. Háza, amelyet épített, mint a molyfészek, vagy mint a lombsátor, melyet a csősz készít. Gazdagon fekszik le, de többé ezt nem teszi: mire fölnyitja szemét, már nem lesz semmije. Rémület lepi meg, mint az árvíz, éjjel ragadja el a forgószél. Fölkapja a keleti szél, és ő elmegy, elragadja őt lakóhelyéről. Dobálja kíméletlenül, futva menekül előle. Összecsapják tenyerüket miatta, és fölszisszennek lakóhelyén.