Ézsaiás próféta könyve 40
40
Bátorítsátok népemet!
1„Vigasztaljátok népemet, bátorítsátok!
— mondja Istenetek. —
2Beszéljetek a szívére Jeruzsálemnek!
Hirdessétek neki,
hogy szolgaságának ideje letelt,
hogy vétkeit az Örökkévaló megbocsátotta,
kétszeresen megbüntette már összes bűnéért
az Örökkévaló.”
3Halljátok meg a kiáltónak szavát:
„Készítsetek utat az Örökkévalónak a pusztaságban!
Egyengessétek Istenünk útját a kietlenben!
4Töltsétek föl mind a völgyeket,
a hegyek és dombok legyenek rónává,
ami tekervényes, legyen egyenessé,
ami göröngyös, legyen simává!
5Akkor megjelenik az Örökkévaló dicsősége,
és minden halandó látni fogja,
kivétel nélkül mindannyian!”
— az Örökkévaló maga mondta ezt.
6Egy hang szólt hozzám:
„Hirdesd, jó hangosan!”
Kérdeztem: „Mit mondjak?”
Ezt mondd: „Minden halandó olyan,
mint a fű a pusztán!
Minden emberi dicsőség,
mint a mező virága.
7Csak rálehel az Örökkévaló,
és megszárad a puszta füve,
elhull virága.
Bizony, mint a fű,
olyan a nép!
8Elszárad a fű,
elhull a virág,
de Istenünk szava
örökké érvényes marad!”
Nézzétek, Istenetek jön!
9Sion, jó hírt viszel,
hát magas hegycsúcsra menj fel!
Jeruzsálem, jó hírt kiáltasz,
ereszd ki hát hangodat!
Ne félj, hirdesd bátran Júda városainak:
„Nézzétek, Istenetek jön!”
10Nézzétek, az Örökkévaló Isten jön hatalommal!
Erős kézzel uralkodik.
Magával hozza népének jutalmát,
de ellenségeinek megfizet érkezése előtt.
11Mint pásztor, úgy vezeti nyáját.
Gondjukat viseli,
karjára gyűjti a bárányokat, s ölébe veszi,
a szoptatósakat gyengéden vezeti.
Kihez hasonlítanátok az Örökkévalót?
12Ugyan ki mérte meg markával az óceán vizét?
Ki mérte fel arasszal az egeket?
A föld porát ki szedte kosarába,
vagy ki tette mérlegre a hegyóriásokat?
Ki mérte le a dombokat?
13Ki parancsolt valaha az Örökkévaló Szellemének?
Tanácsot ki adott neki?
Oktatta őt valaki?
14Vagy kitől kért az Örökkévaló tanácsot valaha?
Ki tanította ítélkezni?
Ki oktatta bölcsességre?
Az értelem útjára ki vezette?
15Lám, a nemzetek, mint vízcsepp a vödörben,
csak annyit számítanak előtte!
Az összes sziget és tengerpart,
mint porszem a mérlegen.
16Az Örökkévalóhoz méltó áldozathoz nem elég
Libanon egész erdeje sem a tűzre,
összes vadállata sem az égőáldozatra.
17Az Örökkévaló előtt a nemzeteknek
semmi súlyuk sincs a mérlegen,
a semminél is kevesebbek
az ő szemében.
18Kihez hasonlítanátok az Örökkévalót?
Lehet-e képmást készíteni róla?
19Mégis van, aki bálványszobrot készít,
fémből kiönti formáját,
arannyal bevonja,
ezüstláncokkal ékesíti.
20Akinek ilyen áldozatra nem telik,
az nem korhadó fát választ,
keres hozzá ügyes faragó mestert,
bálványszobrot készíttet vele,
s felállítja magának.
21Hát nem tudjátok,
nem hallottátok?
Nem mondták nektek soha?
Nem értitek, hogyan készültek a föld alapjai?
22Az Örökkévaló az egyetlen igaz Isten!
Ott ül trónján a földkerekség fölött!
Lába előtt a földi lakók,
mint a sáskák a fűben,
olyan aprók!
Ő feszítette ki az eget,
mint fátylat, vagy lakósátrat a föld fölé.
23Ő teszi semmivé a hatalmas fejedelmeket,
megfosztja hatalmuktól a földi uralkodókat.
24Alighogy helyükre ültették őket,
hatalmuk épphogy kicsírázott,
alig vertek gyökeret a földben
— ha az Örökkévaló rájuk fúj:
máris elfonnyadnak, kiszáradnak,
s a vihar felkapja őket,
mint polyvát a szél!
25„Kihez akartok hasonlítani engem?
Kivel mértek össze?”
— kérdezi a Szent.
26Nézzetek föl a magasba,
tekintsétek a csillagokat!
Ki teremtette azokat?
Ki teremtette az égi seregeket?
Bizony, ő néven szólítja valamennyit!
Az Örökkévaló hatalma és ereje miatt
egy sem hiányzik!
27Miért mondod hát Jákób népe,
hogyan mondhatod ezt Izráel nemzete:
„Nem látja az Örökkévaló a sorsomat,
túl messze van,
hogy megvédjen az igazságtalanságtól!”
28Hát nem tudod,
nem hallottad soha,
hogy Örökké Élő Isten az Örökkévaló,
aki teremtette az egész földet,
figyelmével mindenkit követ,
s nem fárad el soha!
Bölcsessége kifürkészhetetlen!
29Ő ad erőt a megfáradottnak,
s az erőtlen erejét megsokszorozza.
30Mert elfáradnak még a fiatalok is,
kimerülten összerogynak a legkülönbek.
31De akik az Örökkévalóra várnak,
akik benne bíznak,
új erőre kapnak,
szárnyra kelnek, magasra szállnak,
mint a sasok!#40:31 sasok A hasonlat hátterében valószínűleg egy ókori hiedelem áll, amely szerint a sasok időnként megfiatalodnak: ilyenkor régi tollaikat elhullatják, és újakat növesztenek.
Futnak, de nem fáradnak el,
járnak, de nem merülnek ki.
Jelenleg kiválasztva:
Ézsaiás próféta könyve 40: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International