János evangéliuma 2:1-11

Két nappal később lakodalom volt a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is részt vett. Meghívták Jézust és a tanítványait is. A lakodalom közben elfogyott a bor, s ekkor Jézus anyja szólt a fiának: „Nincs több boruk!” Jézus azonban ezt válaszolta: „Mi közünk nekünk ehhez? Nem jött még el az én időm.” Jézus anyja mégis szólt a szolgáknak: „Akármit mond nektek, tegyétek meg!” Volt ott hat nagyméretű, kőből készült víztartó, amelyet a zsidók a szertartásos tisztálkodáshoz szoktak használni. Ezekbe egyenként kb. 80–120 liter víz fért. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg az edényeket vízzel!” Azok pedig színig töltötték a víztartókat. Azután Jézus mondta nekik: „Merítsetek belőle, és vigyétek a násznagynak!” A szolgák így is tettek. A násznagy megkóstolta a borrá változott vizet. (Ő nem tudta, honnan van a bor, de a szolgák, akik hozták, tudták.) Akkor a násznagy odahívta a vőlegényt, és azt mondta neki: „Mindenki a legjobb bort szolgálja fel először, és amikor a vendégek már részegek, akkor hozzák az olcsó bort. Te meg mostanáig tartogattad a legjobb borodat?” Jézus jelei és csodái közül ez volt az első, amelyet a galileai Kánában mutatott meg. Kézzelfoghatóan megmutatta a dicsőségét, a tanítványai pedig hittek benne.