Jób könyve 29:1-10

Jób így folytatta: „Ó, ki hozza vissza azokat az időket, amikor Isten őrzött engem, és gondot viselt rám! Mikor világossága ragyogott fölöttem, s fényénél bizton járhattam még a sötétben is. Mikor érett férfikorban, jó erőben voltam, Isten barátsága és tanácsa védte otthonom. A Mindenható közel volt hozzám, velem járt, s körülvettek gyermekeim. Ó, akkor lábaimat még tejben áztattam, s a sziklából is olajpatakok folytak! Mikor a város kapujához mentem, s a város vénei közt helyem elfoglaltam, hátrahúzódtak a fiatalok, a vének meg felálltak tiszteletemre. A vezetők elhallgattak, és kezüket szájukra tették. Még a fejedelmek is elnémultak, s egy szót sem szóltak előttem.