Jób 29:1-10
Jób 29:1-10 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Jób folytatta beszédét, és ezt mondta: Bárcsak olyan volnék, mint amilyen hajdan, mint mikor még Isten vigyázott rám! Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam; mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban; amikor még velem volt a Mindenható, és körülöttem voltak gyermekeim; amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is patakokban ömlött az olaj. Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren, ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak. A vezető emberek a beszédben megálltak, és szájukra tették a kezüket. A fejedelmek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt.
Jób 29:1-10 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Jób így folytatta: „Ó, ki hozza vissza azokat az időket, amikor Isten őrzött engem, és gondot viselt rám! Mikor világossága ragyogott fölöttem, s fényénél bizton járhattam még a sötétben is. Mikor érett férfikorban, jó erőben voltam, Isten barátsága és tanácsa védte otthonom. A Mindenható közel volt hozzám, velem járt, s körülvettek gyermekeim. Ó, akkor lábaimat még tejben áztattam, s a sziklából is olajpatakok folytak! Mikor a város kapujához mentem, s a város vénei közt helyem elfoglaltam, hátrahúzódtak a fiatalok, a vének meg felálltak tiszteletemre. A vezetők elhallgattak, és kezüket szájukra tették. Még a fejedelmek is elnémultak, s egy szót sem szóltak előttem.
Jób 29:1-10 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda: Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem! Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet; A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra! Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim; Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott; Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám: Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak. A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették. A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
Jób 29:1-10 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Jób folytatta beszédét, és ezt mondta: Bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban! Mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem! Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam; mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban; amikor még velem volt a Mindenható és körülöttem voltak gyermekeim; amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is olajpatakok ömlöttek. Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren, ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak. A vezető emberek abbahagyták a beszédet, és tenyerüket a szájukra tették. A fejedelmek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt.