Ha a holtak hazájába hatolnak be,
onnan is kiragadja őket a kezem.
Ha az égbe mennek föl,
onnan is lehozom őket.
Ha a Karmel tetején bújnak el,
ott is felkutatom és megragadom őket.
Ha a tenger mélyére rejtőznek előlem,
parancsomra ott is megmarja őket a kígyó.
Még ha fogságba mennek is
ellenségeik előtt,
parancsomra ott is
megöli őket a fegyver.
Szemmel tartom őket,
de vesztükre és nem javukra.
Ha az Úr, a Seregek URa
megérinti a földet, megrendül az,
és gyászol minden lakója.
Úgy megemelkedik, akár a Nílus,
majd leapad, mint Egyiptom folyója.
A mennyben építette meg palotáját,
és a földön vetett alapot boltozatának.
Szól a tenger vizének,
és kiönti azt a szárazföldre:
az ÚR az ő neve!
ÚR
Nem olyanok vagytok-e a szememben,
Izráel fiai, mint az etiópok?
– így szól az ÚR.
Én hoztam föl Izráelt Egyiptomból,
a filiszteusokat meg Kaftórból
és az arámokat Kírből!
Az én Uram, az ÚR
szemmel tartja a vétkes országot.
Eltörlöm azt a föld színéről!
Bár mégsem pusztítom ki egészen
Jákób házát – így szól az ÚR.
Mert íme, parancsot adok a népeknek,
és megrostálom Izráel házát,
mintha rostában ráznák,
melyből egy szem sem esik a földre.
Fegyvertől halnak meg népem vétkesei,
akik azt gondolják:
Nem ér el minket és nem talál ránk a veszedelem.
Azon a napon fölállítom
Dávid összedőlt hajlékát,
kijavítom réseit, helyreállítom romjait,
fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan.
Birtokba veszik Edóm maradékát
és mindazokat a népeket,
amelyeket majd rólam neveznek el
– így szól az ÚR, aki ezt véghezviszi.
Eljön majd az idő
– így szól az ÚR –,
amikor nyomon követi
a szántó az aratót,
a szőlőtaposó a magvetőt;
must csorog majd a hegyekről,
folyik mindenütt a halmokról.
Jóra fordítom majd népemnek,
Izráelnek a sorsát.
Az elpusztult városokat fölépítik,
és azokban fognak lakni.
Szőlőket ültetnek,
és isszák azok borát,
kerteket művelnek,
és eszik azok gyümölcsét.
Elültetem őket földjükbe,
és többé nem tépik ki őket a földjükből,
amelyet nekik adtam
– ezt mondja az ÚR, a te Istened.