Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!
– mondja Istenetek.
Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel,
és hirdessétek neki,
hogy letelt rabsága,
megbűnhődött bűnéért,
hiszen kétszeresen sújtotta
az ÚR keze minden vétkéért.
Egy hang kiált:
Építsetek utat a pusztában az ÚRnak!
Készítsetek egyenes utat
Istenünknek a kietlen tájon át!
Emelkedjék föl minden völgy,
süllyedjen le minden hegy és halom,
legyen az egyenetlen egyenessé
és a dombvidék síksággá!
Mert megjelenik az ÚR dicsősége,
látni fogja minden ember egyaránt.
– Az ÚR maga mondja ezt.
Egy hang szól: Kiálts!
Én megkérdeztem: Mit kiáltsak?
Minden test csak fű,
és minden szépsége, mint a mezei virágé.
Elszárad a fű, elhervad a virág,
ha ráfúj az ÚR szele.
– Bizony, csak fű a nép!
Elszárad a fű, elhervad a virág,
de Istenünk igéje örökre megmarad.
Magas hegyre menj föl,
ki örömhírt viszel a Sionnak,
harsány hangon kiálts,
ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek!
Kiálts, ne félj!
Mondd Júda városainak:
Itt van Istenetek!
Az én Uram, az ÚR
jön hatalommal,
karja uralkodik.
Vele jön szerzeménye,
előtte jön, amiért fáradozott.
Mint pásztor, úgy legelteti nyáját,
karjára gyűjti a bárányokat,
ölébe veszi őket,
az anyajuhokat szelíden terelgeti.