Jobb egy darab száraz kenyér ott,
ahol békesség lakik,
mint ha zsíros falatokkal van tele a ház,
de veszekednek benne.
Az eszes szolga föléje kerül
a haszontalan fiúnak,
és a testvérekkel együtt
osztozik az örökségben.
Az ezüsthöz tégely kell,
az aranyhoz olvasztókemence,
de a szívek vizsgálója az ÚR.
A gonosztevő az álnok ajakra figyel,
a hazug a gonosz nyelvre ügyel.
Aki gúnyolja a szegényt,
Alkotóját gyalázza,
és aki a veszedelemnek örül,
nem marad büntetlen.
Az öregek koronája: az unokák,
és a fiak ékessége: az atyák.
Nem illik a bolondhoz
a választékos beszéd,
de az előkelőhöz sem a hazug beszéd.
Drágakőnek véli ajándékát, aki adja,
amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele.
Aki szeretetre törekszik,
fátyolt borít a vétekre,
de aki folyton arról beszél,
elszakad a barátjától.
Jobban megrendíti a dorgálás
az értelmes embert,
mint száz botütés az ostobát.
Csak pártütésre törekszik a rossz ember,
de kegyetlen követet küldenek ellene.
Inkább a fiát vesztett medvével
találkozzék az ember,
mint egy ostobával, amikor megzavarodik.
Aki rosszal fizet a jóért,
annak a házából nem távozik el a baj.
A viszály kezdete olyan,
mint amikor megindul az árvíz,
azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör.
Aki igaznak mondja a bűnöst,
és aki bűnösnek mondja az igazat:
mindkettőjüket egyaránt utálja az ÚR.
Mire jó a pénz az ostoba kezében?
Vehet-e bölcsességet, akinek nincs esze?
Mindig szeret a barát,
de testvérré a nyomorúságban válik.
Esztelen ember, aki kezet ad,
és kezességet vállal a barátjáért.
A bűnt szereti, aki veszekedni szeret,
és aki kérkedik,
a saját romlását keresi.
Az álnok szívű embernek
nem lesz jó vége,
és a csalárd nyelvű bajba kerül.
Az ostoba bánatot okoz szülőjének,
és nem tud örülni a bolondnak az apja.
A vidám szív a legjobb orvosság,
a bánatos lélek pedig
a csontokat is kiszárítja.
A bűnös elfogadja
a megvesztegetést,
és elferdíti az igazság ösvényét.
Az értelmes ember előtt
ott van a bölcsesség,
de az ostoba szeme
a föld végén kalandozik.
Az ostoba fiú bosszantja apját,
és keseríti anyját.
Nem való megbírságolni az igaz embert,
és megverni az elöljárót, ha becsületes.
A tudós ember takarékoskodik beszédével,
és aki értelmes, az higgadt lelkű.
Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat,
és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját.