A tékozló fiú féle átalakulás Kyle IdlemannalMinta

ÉBREDÉS – Amikor feleszmélsz

Gyakran elszalasztjuk az életünkben megszólaló figyelmeztetéseket, mert nem vagyunk elég érzékenyek ezek iránt. A lágy hárfás ébresztők nem elég hatásosak, ezért harsogó hangjelzésre van szükségünk ahhoz, hogy felébredjünk. Ahelyett, hogy korán reagálnánk az ébresztésre, folyton a szundi-gombot nyomogatjuk. Az ébresztő egyre hangosabb lesz, míg végül annyira kellemetlen, hogy már nem tudjuk figyelmen kívül hagyni. Így aztán felébredünk, megdörzsöljük a szemünket, körülnézünk, meglátjuk a tékozló fiú disznóit magunk körül, és nem értjük, hogyan jutottunk idáig.

Íme az én kérdésem hozzád: A te életedben csörögnek most ébresztők?

A Szentírásban számos példát látunk arra, miként fúj Isten ébresztőt. Gyakran az ébresztő már egészen korán szól, hogy felébresszen minket még mielőtt a dolgok darabjaikra hullanak. Az emberek sokszor azt hiszik, hogy a feleszméléshez el kell érni egy mélypontot az életünkben. De mi van akkor, ha Isten most próbál téged felébreszteni, hogy megmenthessen attól, hogy később összetörjön a szíved a Távoli Országban?

A Krónikák második könyve harminchatos fejezetének tizenötödik igeverse beszél arról, hogy Isten ébresztőkkel figyelmezteti népét. A „korán kel” kifejezés nem azt jelenti, hogy Isten korán kelt fel az ágyból. Legjobban úgy lehetne ezt kifejezni, hogy korán tesz lépéseket egy ügyben. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy amint a problémák észlelhetők voltak, Isten rögtön ébresztőt fújt.

Azután arról olvasunk, miért figyelmeztetett: „...mert megesett a szíve népén...”. Ezek az ébresztők a mi érdekünkben szólnak, azért, mert Isten szeret minket.

Szól olyan ébresztő az életedben, melyet eddig figyelmen kívül hagytál: csak a szundi-gombot nyomogatod ahelyett, hogy felkelnél? Fel tudsz idézni olyan időszakot, amikor Isten korai ébresztőt fújt neked, hogy megmentsen későbbi szívfájdalomtól vagy bűntől?