A tékozló fiú féle átalakulás Kyle IdlemannalMinta

BEISMERÉS – Őszinteség, amely gyógyulást hoz

A legtöbb keresztény megérti és elfogadja az őszinteség fontosságát, úgy önmaga, mint Isten előtt. János első levelében a Biblia azt mondja, hogy ha megvalljuk Istennek bűneinket, Ő hű és igazságos, megbocsátja a bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. A Biblia azt is mondja, hogy a büntetést, amelyet mi érdemeltünk, Jézus magára vette, amikor meghalt a kereszten. Jézus azért halt meg az én bűneimért, hogy amikor megvallom azokat, Isten megbocsásson.

Általában azt gondoljuk, hogy nem is kell ennél több: „Ha őszinte vagyok magammal és Istennel, az elég.” De az ÉBeR ennél többet igényel.

Jakab levele ötödik fejezetének tizenhatodik igeverse azt mondja, hogy valljuk meg bűneinket egymásnak és imádkozzunk egymásért, hogy meggyógyuljunk. Amikor őszinték vagyunk bűneinkkel kapcsolatban Isten előtt, Ő megbocsájt nekünk, s amikor másokkal is őszinték vagyunk, gyógyulásra találunk.

Mit jelent ez a gyógyulás?

Nos, a bűneink egymásnak való megvallásának gyakorlása felelősséggel ruház fel, elszámoltathatóvá tesz, és segít megtalálnunk a bátorságot, ami ahhoz kell, hogy megtörjük küzdelmeink körforgását. Amikor megragadjuk azt, amit eddig a sötétben tartottunk, rugdalódzása és sikítozása ellenére kirángatjuk a fényre, rájövünk, hogy a világosságban elveszíti felettünk gyakorolt erejének nagy részét.

A gyógyulás, amelyről Jakab beszél, valóságosabb mint hinnéd. Ezt figyeld! Egy világi kortárs pszichológia tankönyv, amelynek címe, „A stresszel való küzdelem” igazolja a megvallás gyógyító erejét. A szerző azt állítja, hogy „azoknak az embereknek, akik hajlamosak titkolózni, általában több fizikai és mentális panaszuk van, mint azoknak, akik nem... [beleértve] nagyobb szorongás, depresszió és olyan testi panaszok mint pl. hátfájás és fejfájás... A megvallással járó kezdeti szégyenérzet gyakran eltörpül a saját magunk rejtett, sötétebb részeinek beismerését és szóban történő kifejezését követő megkönnyebbülés mellett.”

A Példabeszédek könyve huszonnyolcadik fejezetének tizenhármas igeverse visszhangozza ezt a megfigyelést: „Ha takargatod bűneidet, nem lesz jó dolgod, de ha bevallod, és elfordulsz tőlük, kegyelmet kapsz.”

Miként segített neked az, amikor bűneidet megvallottad másnak? Vannak titkos bűneid, melyeket bezártál magadba, s nem eddig nem voltál hajlandó őket a fényre hozni?