Szent Szellem - Belobbanunk vagy tűzállók leszünk?Minta

Nem vagyunk önellátóak  

Isten úgy teremtett bennünket, hogy az Ő kegyelmétől és erejétől függjünk; nélküle nem vagyunk képesek semmit megcselekedni (János evangéliuma 15:5). Ő tesz minket mindenre alkalmassá (Korinthosziakhoz írt második levél 3:5). Isten belénk helyezi Szellemét, mert szükségünk van a vigasztalására, iránymutatására és időnként arra is, hogy helyreigazítson. Azért hozza működésbe bennünk az ajándékait és erejét, mert szükségünk van rájuk a küldetésünk teljesítéséhez - hiszen szellemi feladat végrehajtása csakis szellemi felszereléssel lehetséges.

Nem mondhatjuk el magunkról, hogy olyan mértékű szellemi tőkénk és erőforrásunk volna, amelynek segítségével teljesen függetleníthetnénk magunkat; nem vagyunk önjáró „kis-megváltók”. Minden pillanatban részesülünk Krisztus teljességéből, ahogyan a szőlővesszők is folyamatosan kapják az életet a szőlőtőkéből. Nem önmagunkban álló, önmagunktól létező szőlőtőkék vagyunk, hanem Őbenne váltunk teljessé (Kolosszéiekhez írt levél 2:10). 

Nem azért hívott el Isten, hogy elmenjünk és megmutassuk a világnak, milyen nagyszerűek is vagyunk. Díszszemlére tehetnénk, fitogtathatnánk az erőnket, azonban a mi kis egyéni „erőművünk” üzemanyag-utánpótlása csakhamar kiapadna. Nem erőfejlesztő generátorok vagyunk, hanem Isten erejének közvetítői. Az Efeszosziakhoz írt levél 1. részének 22. és 23. igeverse azt mondja, hogy „... őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, mely az ő teste, teljessége őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel”. Azért jött tehát, hogy betöltsön és cselekedjen rajtunk keresztül. Csatornák vagyunk, nem pedig maga a forrás. „Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok” - tette világossá Jézus (János evangéliuma 15:4).