Az elme harctere - áhítatMinta

Megkapni azt, amit szeretnénk

Bízz az Örökkévalóban teljes szívvel, és ne menj a saját fejed után! Minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát, akkor majd ő egyengeti utadat, és vezeti lépteidet! - Példabeszédek 3:5–6

Én általában tudom mit akarok és ezt meg is akarom szerezni. Olyan vagyok, mint a legtöbb ember. Mikor nem kapom meg, amit akarok, a negatív érzéseim felszínre kerülnek. (És emlékezz arra, hogy ezek az érzések gondolatokkal kezdődtek).

- Átjöttem a város másik oldalára és nincs a méretemben ez a ruha? 

- Hogy érti, hogy nincs több HD TV? Reklámozták az újságban!

Legtöbben ilyenek vagyunk és mikor nem kapjuk meg, amit akarunk, akkor a körülöttünk lévő emberek életét is boldogtalanná tesszük. Ez nem valami olyan, amit az iskolában tanulunk, hanem talán velünk született.

Miközben a fenti szituációkat írtam, eszembe jutott egy élelmiszer boltban lejátszódott jelenet. Egy fiatal anyuka megállt a bevásárlókocsijával a gabonapelyheknél. A gyermek, aki nem volt még kétéves kinyúlt egy doboz felé és mondogatta, hogy akarom, akarom! 

- Nem, van elég otthon – mondta az anya és egy másik dobozzal rakott be a kosárba.

 - Akarom! Akarom! – mondta a gyermek. Mikor nem kapott választ elkezdett rugdosni és kiabálni. Az anya érdeme, hogy ekkor ő nem adta be a derekát, hanem áttolta a kocsit egy másik sorba és elterelte a gyerkőc figyelmét. 

Ahogy megfigyeltem ezt a viselkedést, arra gondoltam, hogy legtöbbször mindannyian így viselkedünk. Eldöntjük mit akarunk, és ha nem kapjuk meg, mérgesek leszünk. 

- Jack és én mindketten ugyanarra az előléptetésre vártunk. Én régebb óta vagyok a cégénél és az eladási statisztikám is jobb – mondta Donna. – Én érdemeltem meg, de ő kapta meg a pozíciót.  

- A vizsgámon 98 pontot értem el, mielőtt elkezdtem volna a fogalmazást – mondta Angie. – Ha még 100 pontot gyűjtöttem volna össze ezzel a feladattal, 4-es átlagom lett volna, ezzel elérve a legjobb diák címet a végzős diákok között. De csak 83 pontot sikerült összeszednem és így az 5. helyre csúsztam le. 100 pontot érdemeltem volna, de nem szeret a tanárom.   

Nézzük meg közelebbről ezt a problémát. A személyek, akiket megemlítettem egy közös dolgot említettek: megérdemeltek valamit, de nem kapták meg. 

Mi keresztények túl gyakran várjuk el, hogy az életünk tökéletes és zökkenőmentes legyen. Elvárjuk a sikert, a boldogságot, örömöt, békét és minden mást. Mikor viszont kudarcot vallunk, akkor panaszkodunk és duzzogunk. 

Bár Isten meg szeretné adni nekünk az elképzelt jó életet, lesznek olyan részei az életünknek, mikor türelmesnek kell lennünk és ki kell bírnunk, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy elképzeltük. Ezek a csalódások megpróbálják a jellemünket és a lelki érettségünket. Sőt, megmutatják, hogy tényleg készenállunk-e arra az előléptetésre. 

Miért gondoljuk mindig azt, hogy nekünk első hely jár, míg másoknak mindig hátrébb kell kerülniük? Miért hisszük, hogy jogosultak vagyunk a tökéletes életre? Talán néha többet gondolunk magunkról, mint kellene. Az alázatos gondolkodás segít nekünk, hogy háttérbe húzódjunk és megvárjuk, míg Isten helyez előre. Isten Igéje azt mondja, hogy Isten ígéreteit hit és türelem által örököljük meg. Istenben hinni jó dolog, de tudunk folyamatosan bízni Istenben, még akkor is, ha úgy érezzük nem fair az élet? 

A sátán játszik az elménkkel. Legtöbbször negatív dolgokat mond nekünk: nem érdemled meg, mert értéktelen és buta vagy. De néha megpróbál egy másfajta trükköt: megmondja milyen keményen dolgozunk vagy milyen sok dologra vagyunk jogosultak. Ha hallgatunk erre a hangra, elkezdjük magunkat becsapva érezni vagy azt hinni, hogy kihasznált minket valaki. 

Mikor nem kapjuk meg, amit akarunk, szétesünk, mondván mi pedig megérdemeltük. Nem csak, hogy mérgesek leszünk a főnökünkre, tanárunkra vagy bárki másra, de néha Istenre is mérgesek leszünk, hogy nem adta meg, amiről úgy érezzük, hogy megérdemeltük volna. 

Nagy hiba volt azt mondani, hogy megérdemeltük, mert ezzel együtt az önsajnálat is megérkezett. Ilyenkor vagy elfogadjuk ezt az állapotot, vagy pedig felismerjük, hogy van választásunk. Választhatjuk azt, hogy elfogadjuk az életünket úgy, ahogy van és a legjobbat hozzuk ki belőle, vagy pedig panaszkodhatunk, hogy nem tökéletes. 

Jónás történetére gondolok, nem, nem a bálnásra, hanem ami azután történt. Kihirdette, hogy 40 nap múlva Isten le fogja rombolni Ninivét, de az emberek megbánták a bűneiket. És mivel Isten meghallgatta a kiáltásaikat, Jónás mérges lett.  „Most azért Uram, vedd el az én életemet, mert jobb meghalnom, mint élnem!” (Jónás 4:3).

Szomorú, nem? Jónás jobban szerette volna, ha igaza van, mint azt, hogy 120000 ember megmeneküljön. A mi történeteink általában nem ilyen drámaiak, de annyi ember inkább sajnálkozik és hallgatja a sátán suttogását, mint hogy bízna Istenben, minden szituációban. 

A keresztény élet titka, hogy teljesen rábízzuk magunkat Istenre. Ha átadjuk az akaratunkat Istennek, akkor nem leszünk mérgesek a történések miatt. Ha Isten nem ad meg mindent, amit akarunk és kérünk, a hitünk elég erős ahhoz, hogy azt tudjuk mondani: ne az én akaratom győzedelmeskedjen, hanem a Tiéd Uram. 

Isten segíts nekem, kérlek. Gyakran vannak erős vágyaim és mikor nem kapom meg, amit akarok, szomorúvá válok. Bocsáss meg. Emlékeztess arra, hogy Jézus sem akart meghalni a kereszten, de a Te akaratodnak engedelmesen élte az életét. Jézus Krisztus nevében kérem, hogy segíts nekem teljes engedelmességgel élnem és hogy elégedett lehessek azzal, amit Te adsz nekem. Ámen