Istenbe vetett bizalom a szenvedések idejénMinta

1. Hét

Olvasd el!: Zsoltárok 77

IMÁK: Zsoltárok 77:10–11

„Azt mondom végül:

a Felséges jobb keze megváltozott,

s már nem mozdul értünk, ettől félek én!

Pedig jól emlékszem az Örökkévaló csodáira.

Emlékszem félelmetes régi tetteire.”

Elmélkedés

Meglephet és sokkolhat minket, amikor a Bibliának ezeket a nyers, őszinte, sebzettségről árulkodó szavait olvassuk. Legtöbben nem hallunk a 77. zsoltárhoz hasonló imádságot a gyülekezetünkben, ezért bizonytalanok lehetünk abban, hogy egyáltalán illik-e így beszélni Istenhez.

Ezeket a zsoltárokat olvasva kétségbeesett, bánatos kiáltozást látunk. Az írók biztosak voltak Isten jellemében. Amikor viszont a körülményeik látszólag nem voltak összhangban azzal, amit Istenről tudtak, siránkoztak.

Miközben együtt tanulunk a siránkozásról, váljunk olyan asszonyokká, akiknek annyira biztos kapcsolata van Istennel és úgy bíznak az Ő ígéreteiben, hogy szabadon, bibliai módon tudunk bánkódni a világ szenvedései miatt.

A 77. zsoltár betekintést enged abba, hogy milyen is az igazi bibliai siralom. Ez a zsoltár gyakorlati példája annak, hogyan gyakorolhatjuk mi is a siránkozást az életünkben. A siránkozás egyszerűen azt jelenti, hogy megosztjuk az Úrral megtört szívünket. Ez Isten embereinek a nyelve, akik ismerik és szeretik az Urat, és tisztában vannak azzal, hogy milyen megromlott, sötét világban élünk. Az életnek nem ilyennek kellene lennie. A bűn világba lépésével minden örökre megváltozott. Az életet, amelyet Isten elképzelt a számunkra, örökös fájdalom és szenvedés kíséri.

Isten azonban, az Ő nagy könyörületéből és kegyelméből megmutatta nekünk, hogyan tudunk bibliai módon megküzdeni ezekkel az érzésekkel, helyzetekkel és fájdalmakkal. A siránkozás eszközét adta nekünk.

A mai igerészünk zsoltárosa arra emlékeztet, hogy amikor úgy érezzük, minden elveszett – amikor már nem gondoljuk, hogy megjavulhatnak a dolgok, amikor összetört a szívünk és mély sebeket ütött rajtunk és a körülöttünk lévőkön a bűn – akkor is emlékezhetünk az Úr csodálatos tetteire. Erre kapunk bátorítást. Fontos, hogy eszünkbe jusson, mi mindent tett a múltban Isten, hiszen tudjuk, hogy Ő hűséges; ha valamit egyszer már megtett, megteszi újra. Csak akkor tudunk emlékezni, ha először felhalmozzuk ezt a tudást az elménkben és a szívünkben is. Ezért is olyan fontos a naponkénti igeolvasás Krisztus tanítványainak az életében.

Siránkozhatunk hittel, tudva, hogy Istenünk sosem hagy cserben vagy pártol el tőlünk, és biztosak lehetünk abban, hogy Ő hűséges marad és uralkodik mindenek felett.