Istenbe vetett bizalom a szenvedések idejénMinta

Olvasd el!: Zsoltárok 51

IMÁK: Zsoltárok 51:17

„Amit Isten szívesen fogad: az alázatos szellem! Ez az igazi áldozat!

Istenem, te nem utasítod el, aki alázatos és engedelmes szívvel jön hozzád!”

Elmélkedés

Mai igerészünkben azt látjuk, hogy Isten nem akar égő- vagy véres áldozatot. Ő alázatos lelkületre vágyik – alázatos és engedelmes szívre. A mi alázatos szívünk az áldozat, amit Ő szeretne.

Dávid, a zsoltár írója felismerte, hogy könnyebb égő áldozatot bemutatni, mint alázatossá tenni a szívünket. Arra is rájött, hogy ha igazán meg akarjuk tapasztalni az Úrral való mély kapcsolatot, ami kielégíti megviselt lelkünket, ami után mind sóvárgunk, akkor teljes valónkkal egyedül Istenre kell vágyakoznunk. A bűnbánat nélküli áldozathozatal olyan, mintha megdicsérnénk valakit, akit magunkban kritikával illetünk. Ez a két dolog nem fér meg egymás mellett és mennyivel inkább igaz ez Istennel kapcsolatban is, aki azt mondja: „Ne arra tekints, hogy milyen szemrevaló külsejű, vagy daliás termetű, mert nem őt választottam. Az ember annak alapján ítél, amit lát, de én nem a külsejét, hanem a szívét nézem.” (1 Sámuel 16:7).

Időnként mindnyájan érezhetjük úgy, hogy összetört a szívünk. Ilyenkor hatalmas vigaszt jelent a Zsoltárok könyve, ami megmutatja, hogyan fejezzük ki szavakkal a fájdalmunkat és a megtörtségünket. Legyen szó akár minket ért igazságtalanságról, folytonos szenvedésről azért, mert látjuk, hogy mi zajlik a világ más részein, akár a bűneink feletti bánkódásról, a reménytelenségig megtörtnek és megalázottnak érezhetjük magunkat.

De az 51. zsoltár emlékeztet arra, hogy Jézusban reménységünk van, ha átadjuk kéréseinket és a szívünket az Úrnak. Krisztus soha nem ígért könnyű életet, de megígérte, hogy mellettünk lesz és átsegít minket a próbákon. Isten sosem utasítja el a szívet, amely az igazságot keresi, az alázatos lelkületet, amely válaszokat keres, és a megbocsátásra vágyó bűnbánó szívet.

A tanulmányunk során minden nap olyan bibliai sirámokat olvasunk, amelyek felidézik azokat a dolgokat, amikről tudjuk, hogy igazak. Csak akkor ismerhetjük meg az igazságot, ha az Úrhoz és az Ő Szavához fordulunk nap, mint nap, és apránként elraktározzuk azt a szívünkben és az elménkben. Álljunk meg ma egy pillanatra és idézzünk fel néhányat a jó és csodálatos dolgok közül, amiket Isten tett az életünkben, írjük le ezeket, hogy amikor legközelebb siránkozunk, akkor könnyebben eszünkbe jussanak az igaz dolgok. Ha Isten korábban már megsegített, akkor bizonyosan megsegít újra.