Közösségre teremtveMinta

Olvasd el: Zsidók 10:19–25

IMÁK: Zsidók 10:24–25

„Figyeljünk oda egymásra is! Biztassuk egymást az isteni szeretetre és a helyes tettekre! Ne hanyagoljuk el a közösség összegyülekezéseit — mint egyesek teszik —, hanem bátorítsuk egymást! Annál is inkább, mivel látjuk, hogy közeledik az a bizonyos Nap!”

ELMÉLKEDÉS

Amikor Jézus meghalt a kereszten, a kárpit, amely elválasztotta az emberiséget Istentől, meghasadt. Már nincs akadály, ami elválasztana minket az Ő jelenlététől. Már nem kell elmennünk templomba, hogyvalaki más imádkozzon a nevünkben. Élő templomok vagyunk, Jézus mindig velünk van. Biztosak lehetünk benne, hogy ha Hozzá fordulunk, Ő ott lesz és meghallgat.

Ezzel a bizonyossággal gyűlünk össze, miközben erősen kapaszkodunk a Jézusba vetett reménységünkbe. Ez a remény, a hit, hogy Isten megtartja ígéreteit, arra buzdít, hogy többet szolgáljunk és jobban szeressünk. Amikor hívő közösségként összegyűlünk a helyi gyülekezetben, az lehetőséget ad arra, hogy bátorítsuk egymást, miközben ugyanaz a célunk: annyi emberrel megosztani az evangéliumot, az örömhírt, amennyivel csak lehetséges.

Az út során mindannyian elbátortalanodunk néha. Elfáradunk, és azon tűnődünk, megéri-e a gyülekezet építése a kemény munkát, az elutasítást és bizonytalanságot. Szükségünk van egymásra, hogy amikor eljön ez a nap és bátorításra, motivációra van szükségünk a folytatáshoz, legyen valaki, aki imádkozik értünk, szurkol nekünk és segít megtenni a következő lépést.

Isten mindig megtartja az ígéreteit és nem számít, mennyire nehéz, vagy mennyire lassúnak érzed a haladást, amikor Jézust követed, soha nem vagy egyedül. Közösségre lettél teremtve – Istennel, barátokkal, családdal és a helyi gyülekezettel. A közösségednek arra van szüksége, hogy önmagadat add, azt, akinek Isten teremtett, hogy be tudd tölteni a helyet, amelyet neked teremtettek.