Hogy (végre) véget vessünk az aggodalomnak!

Üdvözöllek Testvérem,

Gyakran a szavakból származik a baj... Isten Igéje mondja: „Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.” (Példabeszédek 18,21)

A szavak tehát örömmel tölthetnek el minket, vagy ellenkezőleg, érzelmileg a lehető legmélyebb fájdalmakat válthatják ki, amit csak az ember megélhet.

Ha például beszélgetéseink pozitívak, reménnyel és biztatással teliek, a napot bizonyos fokú örömben és optimizmusban fogjuk tölteni. Ha azonban beszélgetéseink tele vannak feszültséggel, nyugtalan lesz az eseményekhez való hozzáállásunk.

Minél inkább beszélünk mindarról, ami nem sikerülhet, annál feszültebbek leszünk, s annál inkább megfogyatkozik hitünk.

De honnan is erednek ezek a szavak? És miért oly negatívak néha?

Erre is Isten Igéjében találjuk a választ: „A szívnek teljességéből szól a száj.” (Lukács 6,45)

Más szóval, ha szíved aggódik, szavaid tükrözni fogják nyugtalanságodat...

Jób is megmondta: „Mert amitől remegve remegtem, az jött reám, és amitől rettegtem, az esett meg velem.” (Jób 3,25)

Mint azt Jób, Isten hű szolgájának szavai mutatják, minden a szívben és a gondolatokban kezdődik. Ha nyugtalanok, feszültek vagyunk, kételkedünk és félünk, akkor szívünk aggodalmas és zavart lesz, fejünk pedig megtelik negatív gondolatokkal, amik megállj-t fognak parancsolni, megakadályozzák, hogy előre haladjunk, elveszik békénket, és néha le is bénítanak!

Fennáll-e ez rád, Testvérem? Ha igen, attól az még nem végzetes, mert Isten Igéje kitűnő tanácsokban bővelkedik...

Mi lenne, ha más szemmel néznél a történtekre?

Ha változtatnál lelkiállapotodon?

Ha bizakodóbb és derűsebb hozzáállással próbálnál szembenézni a helyzettel?

Miként? Egész egyszerűen úgy, hogy arra kéred Istent, töltsön el békéjével, s tegyen majd szívedbe bátorító, vigasztaló és kitartásra biztató szavakat.

Ahelyett, hogy félnél és tartanál valamitől, arra hívlak, helyezd nyugtalanságod forrásait annak lábaihoz, aki mindeneket irányít. Akarsz-e imádkozni egy kicsit velem ezért?

„Atyám, köszönöm Igédet, amely jót tesz nekem, megerősít és újra bátorsággal tölt el. Segíts, hogy mindig hirdessem Igéd igazságát és reád szegezzem tekintetemet, sokkal inkább, mint bármi másra. Terád bízom mindazt a nyugtalanságot, ami néha elfog. Vezetsz és vigasztalsz engem, Te emeled fel fejemet. Csak a te neved legyen áldott! Ámen.”

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!

Eric Célérier