AZ ÖRÖHÍR MÁTÉ SZERINT 4
4
1 Ekkor Jézust a Szellem felvitte a pusztába, hogy a vádló megkísértse.
2 Negyven napon és negyven éjen át böjtölt s utoljára megéhezett.
3 Ekkor hozzáment a kísértő és így szólította meg: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek kenyerekké váljanak.”
4 Ám ő ezt felelte: „Írva van: Ne egyedül kenyérrel éljen az ember, hanem mindazzal a beszéddel, mely Isten szájából kijön.”
5 Ezután magával vitte őt a vádló a szent városba és odaállította a szent hely ormára.
6 „Ha Isten Fia vagy – mondta neki –, vesd magad alá! Írva van ugyanis: Angyalainak parancsol felőled, kezükön hordjanak, hogy lábad soha kőbe ne üsd!”
7 „Az is írva van: – felelte neki Jézus – Ne tedd próbára Istenedet, az Urat!”
8 Megint magával vitte a vádló egy igen magas hegyre s megmutatta neki a világ összes királyságait és azok dicsőségét.
9 „Ezeket mind neked fogom adni, ha leborulsz és imádsz engem” – mondotta neki.
10 Akkor Jézus ezt felelte: „El innen, sátán! Hiszen írva van: Istenedet, az Urat imádd, és csak őt szolgáld!”
11 Ezzel elhagyta őt a vádló. Egyszerre angyalok jöttek hozzá és felszolgáltak neki.
12 Miután Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, félrevonult Galileába.
13 Elhagyta Názáretet és átköltözött a tóparti Kapernaumba, Zebulon és Neftalim határába,
14 hogy az Ézsaiás prófétán át szólt ige beteljesedjék:
15 „Zebulon földje és Neftalim földje, tómellék, Jordánon túl, nemzetek Galileája,
16 a sötétségben ülő nép nagy világosságot látott: A halál földjén és árnyékában ülő népnek világosság támadt!”
17 Ez időtől kezdve Jézus hirdetni kezdte: „Térjetek új felismerésre, mert közel van a mennyek királysága!”
18 Miközben a galileai tenger partján járt, két testvért pillantott meg ott: Simont, kit Péternek mondanak és a testvérét, Andrást, amint éppen a körhálót vetették a tengerbe. Halászok voltak ugyanis.
19 „Jertek utánam! – szólította meg őket – majd emberek halászaivá teszlek titeket.”
20 Azok erre tüstént otthagyták a hálót s követték őt.
21 Mikor onnan továbbment, két másik testvért pillantott meg, Zebedeus fiát, Jakabot és annak testvérét Jánost, amint atyjukkal, Zebedeussal a hajóban hálóikat szedték rendbe. Őket is hívta
22 s ők tüstént otthagyták a hajót és atyjukat, követték őt.
23 Majd bejárta egész Galileát, közben zsinagógáikban tanított, a királyság örömhírét hirdette és a nép között orvosolt minden betegséget és mindenféle gyengeséget.
24 Híre az egész Szíriába eljutott, elhozták hozzá mindazokat, akiknek mindenféle betegség gonosz bántalmakat okozott, akiket kínok leptek meg s ördögök tartottak megszállva, akik holdkórosok, gutaütöttek voltak és meggyógyította őket.
25 Nagy tömegek követték őt Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
Àwon tá yàn lọ́wọ́lọ́wọ́ báyìí:
AZ ÖRÖHÍR MÁTÉ SZERINT 4: CSIA
Ìsàmì-sí
Pín
Daako
Ṣé o fẹ́ fi àwọn ohun pàtàkì pamọ́ sórí gbogbo àwọn ẹ̀rọ rẹ? Wọlé pẹ̀lú àkántì tuntun tàbí wọlé pẹ̀lú àkántì tí tẹ́lẹ̀
AZ ÖRÖHÍR MÁTÉ SZERINT 4
4
1 Ekkor Jézust a Szellem felvitte a pusztába, hogy a vádló megkísértse.
2 Negyven napon és negyven éjen át böjtölt s utoljára megéhezett.
3 Ekkor hozzáment a kísértő és így szólította meg: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek kenyerekké váljanak.”
4 Ám ő ezt felelte: „Írva van: Ne egyedül kenyérrel éljen az ember, hanem mindazzal a beszéddel, mely Isten szájából kijön.”
5 Ezután magával vitte őt a vádló a szent városba és odaállította a szent hely ormára.
6 „Ha Isten Fia vagy – mondta neki –, vesd magad alá! Írva van ugyanis: Angyalainak parancsol felőled, kezükön hordjanak, hogy lábad soha kőbe ne üsd!”
7 „Az is írva van: – felelte neki Jézus – Ne tedd próbára Istenedet, az Urat!”
8 Megint magával vitte a vádló egy igen magas hegyre s megmutatta neki a világ összes királyságait és azok dicsőségét.
9 „Ezeket mind neked fogom adni, ha leborulsz és imádsz engem” – mondotta neki.
10 Akkor Jézus ezt felelte: „El innen, sátán! Hiszen írva van: Istenedet, az Urat imádd, és csak őt szolgáld!”
11 Ezzel elhagyta őt a vádló. Egyszerre angyalok jöttek hozzá és felszolgáltak neki.
12 Miután Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, félrevonult Galileába.
13 Elhagyta Názáretet és átköltözött a tóparti Kapernaumba, Zebulon és Neftalim határába,
14 hogy az Ézsaiás prófétán át szólt ige beteljesedjék:
15 „Zebulon földje és Neftalim földje, tómellék, Jordánon túl, nemzetek Galileája,
16 a sötétségben ülő nép nagy világosságot látott: A halál földjén és árnyékában ülő népnek világosság támadt!”
17 Ez időtől kezdve Jézus hirdetni kezdte: „Térjetek új felismerésre, mert közel van a mennyek királysága!”
18 Miközben a galileai tenger partján járt, két testvért pillantott meg ott: Simont, kit Péternek mondanak és a testvérét, Andrást, amint éppen a körhálót vetették a tengerbe. Halászok voltak ugyanis.
19 „Jertek utánam! – szólította meg őket – majd emberek halászaivá teszlek titeket.”
20 Azok erre tüstént otthagyták a hálót s követték őt.
21 Mikor onnan továbbment, két másik testvért pillantott meg, Zebedeus fiát, Jakabot és annak testvérét Jánost, amint atyjukkal, Zebedeussal a hajóban hálóikat szedték rendbe. Őket is hívta
22 s ők tüstént otthagyták a hajót és atyjukat, követték őt.
23 Majd bejárta egész Galileát, közben zsinagógáikban tanított, a királyság örömhírét hirdette és a nép között orvosolt minden betegséget és mindenféle gyengeséget.
24 Híre az egész Szíriába eljutott, elhozták hozzá mindazokat, akiknek mindenféle betegség gonosz bántalmakat okozott, akiket kínok leptek meg s ördögök tartottak megszállva, akik holdkórosok, gutaütöttek voltak és meggyógyította őket.
25 Nagy tömegek követték őt Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
Àwon tá yàn lọ́wọ́lọ́wọ́ báyìí:
:
Ìsàmì-sí
Pín
Daako
Ṣé o fẹ́ fi àwọn ohun pàtàkì pamọ́ sórí gbogbo àwọn ẹ̀rọ rẹ? Wọlé pẹ̀lú àkántì tuntun tàbí wọlé pẹ̀lú àkántì tí tẹ́lẹ̀