Amavesi eBhayibheli adumile avela kokuthi Lukács evangéliuma 14

Dlulisela

„Csak az lehet az én tanítványom, aki hozzám jön, és jobban szeret engem, mint apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy testvéreit! Igen, csak ha jobban szeret engem még a saját lelkénél is!

Aki nem veszi vállára a keresztjét, és nem azzal együtt követ engem, az nem lehet a tanítványom!

Mert aki fölemeli magát, azt meg fogják alázni. Aki viszont megalázza magát, azt fölemelik.”

Ugyanez vonatkozik rátok is: ha le nem mondtok mindenről, amitek csak van, nem lehettek a tanítványaim!”

Ha tornyot akarsz építeni, akkor előbb leülsz, és megtervezed a költségeket, hogy lássad, elég-e a pénzed az építkezés befejezéséhez. Különben előfordulhat, hogy az alapot megépíted, de a házat már nem tudod befejezni. Akkor pedig, aki csak látja a félbe maradt épületet, gúnyolni fog, és azt mondja: »Ez az ember hozzákezdett az építkezéshez, de befejezni már nem tudta.«

Inkább szegényeket, bénákat, sántákat és vakokat hívj meg vendégségbe! Akkor boldog és áldott leszel, mert ők nem tudják a meghívásodat viszonozni. Az igazságszerető emberek feltámadásakor pedig majd megkapod ezért a jutalmadat.”

„Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan lehetne ismét sóssá tenni? Az ízetlen só már semmire sem jó! Sem a szántóföldre, sem a trágyára nem használható, ezért kidobják. Akinek van füle, hallja és értse meg, amit mondok!”