Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt: Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél. De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot. Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála. De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja. És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet. Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága! Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki! Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet. Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet! Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek. Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt. Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember! Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki. Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó. Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé. Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet! Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
