Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát. Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben. De a három barátjára is megharagudott, mert nem találták meg a kellő választ, hogy bűnösnek nyilváníthassák Jóbot. Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála. De amikor látta Elíhú, hogy a három férfi nem tud már mit felelni, akkor megharagudott.
Megszólalt hát a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta:
Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek.
Ezért hátrahúzódtam, és féltem
elmondani nektek, amit tudok.
Azt gondoltam:
beszéljenek a korosabbak,
adják tudtul a bölcsességet az idősebbek.
De csak a lélek az a halandóban,
a Mindenható lehelete,
ami értelmessé teszi.
Nem az idősek a bölcsek,
és nem a vének értenek az ítélethez.
Ezért azt mondom, hallgass rám,
hadd mondjam el én is, amit tudok.
Én kivártam, amíg beszéltetek,
figyeltem, amíg okoskodtatok,
amíg kerestétek a megfelelő szavakat.
Figyelmesen hallgattalak titeket,
de senki sem tudta Jóbot megcáfolni,
egyikőtök sem felelt meg mondásaira.
Ne mondjátok:
Olyan bölcsességre bukkantunk,
melyet csak Isten győzhet le, ember nem.
Nem hozzám intézte szavait,
ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki.
Megrettentek, nem válaszoltak többé.
Cserbenhagyták őket a szavak.
Vártam, de ők nem beszéltek.
Megálltak, és nem szóltak többet.
Hadd mondjam hát el én is a magamét,
hadd mondjam el én is, amit tudok!
Mert tele vagyok szavakkal,
szorongat belülről a lélek.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
