Istenbe vetett bizalom a szenvedések idejénMinta

Olvasd el!: Jeremiás siralmai 3

IMÁK: Jeremiás siralmai 3:21–24

„De újra remény támad bennem, ha meggondolom:

Az Örökkévaló kegyelme, hogy még élünk, mert hűséges szeretete soha nem fogy el!

Sőt, megújul minden reggel! Bizony, nagy a te hűséged, Uram!

Te vagy örökségem, Örökkévaló – mondja lelkem –, ezért benned bízom, benned reménykedem.”

Elmélkedés

A mai olvasmányban mély reményt és bátorítást találunk, egy fénysugarat egy nehéz bibliai beszámoló közepén. A Jeremiás siralmai 3:21–24 talán jól ismert, de kevesebben ismerik a körülményeket és a szövegkörnyezetet, amelyben megjelenik. Miközben ma és ezen a héten mélyebbre merülünk, emlékezzünk a hit és a lázadás élete közötti ellentétre. Ne feledjük, hogy ezek hiteles beszámolók arról, ami Jeruzsálem eleste után történt, és figyelmeztetésként szolgálnak a bűn következményeire és Isten kegyelmére, amelyet Isten mindazoknak kínál, akik hozzá kiáltanak.

Még a szenvedés és fájdalom közepette is hihetetlen reményt találunk. Ismét azt látjuk, hogy egy bibliai szerző siránkozva írja le mindazt, ami körülötte történik, majd visszaemlékszik mindarra, amit igaznak tud az Úrról. Az igazság az, hogy a szerző még ilyen fájdalmak közepette is – az összetört csontok (4. vers), elzárkózás az imádság elől (8. vers), a segítség nélkül maradás (11. vers), a fogak kavicsokkal való kitörése (16. vers) –, úgy dönt, hogy az Úr jóságát hirdeti. Jeremiás csodálatos példát nyújt arra, hogy a körülményei vagy érzelmei helyett az igazságot választotta.

Jeremiás ismeri Isten igazi jellemét, és abban bízik, amit ismer, nem pedig abban, amit lát. Biztos benne, hogy az egyetlen remény az, ha teljes bizalmát Istenbe helyezi. Még a Jeremiás siralmaiban leírt hihetetlen szenvedés közepette is van remény. Olyan könyörületes Istent szolgálunk, aki soha nem utasítja el az alázatos, bűnbánó szívet.

Fontos, hogy tudjuk az igazságot arról, kicsoda Isten. Arra kell törekednünk, hogy mi magunk ismerjük meg Istent, az Ő jellemét és Igéjét, és ne elégedjünk meg azzal, hogy mások táplálnak bennünket, még akkor se, ha azok nagyszerű tanítók és prédikátorok. A naponkénti igeolvasás, az Isten megismerésére való törekvés az egyik legjobb döntés, amit magunk és a szeretteink számára hozhatunk.

Az Istennel kapcsolatos igazságban való hit létfontosságú. Ha szilárdan ragaszkodunk Istenünkhöz és ahhoz, amit Róla tudunk, a szenvedés és fájdalom következő hulláma nem fog minket a teljes reménytelenségbe taszítani. Ehelyett képessé válunk arra, hogy mélyebb, bensőségesebb kapcsolatba lépjünk Azzal, Aki mindent összetart, beleértve a saját szívünket is.