VAKMERŐ SZERETETMinta

A tékozló fiútól a tékozló atyáig 

  A tékozló fiú ámulatára, az apja nem vonakodva fogadta vissza. Megölelte, megcsókolta és elárasztotta ajándékokkal, sőt még mulatságot is rendezett a tiszteletére! Hagyományosan a fiút tartjuk a történet főszereplőjének, mivel az ő vakmerő félrelépéseit járja körül. Azonban én úgy gondolom, hogy Jézusnak az volt a szándéka, hogy az apára és az ő feltétel nélküli szeretetére vonja a figyelmünket, amit visszatért fia iránt gyakorolt. Szabadon, szertelenül, szinte vakmerőn szórta a szeretetét az ezt meg nem érdemlő fiára! Ezért úgy gondolom, hogy nyugodtan adhatnánk a „Tékozló Atya” és az ő „vakmerő szeretete” címet is a történetnek. 

Talán téged is, mint a tékozló fiút, letaglóznak most mindazok a rossz dolgok és hibák, amiket valaha elkövettél. Bár ez érthető és helyénvaló, szeretném, ha megértenéd, hogy ez a történet nem rólad szól, függetlenül attól, hogy milyen messzire sodródtál. Ez a történet arról a vakmerően szerető Atyáról szól, akinek a számára te olyan nagy kincs vagy, hogy azért mindent megadott!   

A Róma 8:32 azt mondja: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” 

Ez a vers jól mutatja, hogy a kereszt Isten vakmerő szeretetének végső bizonyítéka. A kereszten Jézus elfogadta a legrosszabbat, amit az emberiség csak adhatott — igazságtalanság, gyűlölet, előítéletek, büszkeség, erőszak, árulás és gyilkosság. És miközben ezt tette, hasonlóan a tékozló atyához, a mi mennyei Atyánk komoly árat fizetett azért, hogy Jézus magára vegye a büntetésünket (igazságosság), és ehelyett megajándékozzon minket mindazzal, ami az övé (kegyelem), hogy a fiaivá fogadhasson minket...